Félmaraton csípőprotézis műtét után

dátum 2021.11.29.

Danyiné Varga Ilona meséli el gyógyulástörténetét sikeres csípőprotézis műtéte után, amit a Budapesti Mozgásszervi Magánrendelőben Dr. Bejek Zoltán PhD végzett el. Ilona a csípőprotézis műtét után sem adta fel a futást, a beavatkozás után 2016 februárjában újra elkezdett futni, 2016 szeptemberében pedig már félmaratont is futott.

Miért kereste fel Ilona Dr. Bejek Zoltán ortopéd-traumatológus szakorvost?

Danyiné Varga Ilona nyugdíjas testnevelő tanárnő vagyok, senior atléta közép- és hosszútávfutó. Az első problémáim a csípőmmel műtét előtt, 2011/12-es évben jelentkeztek. Először csak futás közben éreztem egyre fokozódó fájdalmat, majd később ez már járás közben, alvás közben, pihenés közben is jelentkezett. Akadályozott a munkámban: diákok között testnevelés órán nem szerencsés, ha egy tanárnő sántikál és nem tud bemutatni gyakorlatokat. Természetesen orvoshoz fordultam, miután sportoltam, sportolok.

A Sportkórházban kezdtem, onnantól kezdve nagyon sok helyen megfordultam: magán rendelőben, magán gyógytornásznál. Miután sokféle kezelést kaptam és semmi nem javított, napirendre került, hogy műtét lesz. Szerencsémre éppen egy fitness teremben, futást már nem tudtam művelni, úgyhogy egy kis erősítő terembe jártam, ott ismerkedtem meg egy sorstársnőmmel, aki hasonló korú, mint én, és ő már átesett egy ilyen csípőprotézis műtéten, mi több: a másik oldali műtétre várt Bejek Zoltán doktor úrnál.

Milyen volt az első találkozás Dr. Bejek Zoltánnal?

Őtőle én minden apró részletet megtudtam, maximálisan bíztatott és nyugtatott, hogy ez csak jobb lehet, tehát vessem alá magam a műtétnek, keressem fel a doktor urat. Rövid időn belül én ezt meg is tettem, doktor úr fogadott. Nagyon kedves volt, az első perctől kezdve maximálisan bíztam benne, úgyhogy amikor ő is azt mndta, hogy műteni kell, akkor kérdés sem merült fel, hogy esetleg gondolkodjak rajta vagy féljek. Tehát semmiféle félelem, tartózkodás nem volt bennem. Úgy éreztem, úgy gondoltam, hogy annyit szenvedtem, hogy ennél csak jobb lehet.

Hogyan élte meg Ilona a csípőprotézis műtétet?

Én csak jókat tudok mondani a műtét előkészületeiről és a műtétről is. A műtétet követően az első két-három nap nem volt kellemes, akkor csak feküdtem az ágyban, rögzítve volt a lábam… A műtét után a gyógyulás csak megkezdődik. Ez azt jelenti, hogy a műtétet rehabilitációnak kell követnie, a rehabilitáció során a beteget felkeltjük az ágyból, tornákat végeztet vele a gyógytornász, a csípőtáji izomzatot megerősíti, a mozgástartományt fokozza és a segédeszközök használatát is megtanítja a gyógytornász. Pénteken volt a műtét, hétfőn érkezett a gyógytornász, Mónika.

Kizargatott az ágyból, elindultam járókerettel és még azon a héten pénteken mehettem Visegrádra a rehabilitációs kórházba, ahol szintén szerencsém volt, mert nagyon jó gyógytornásznőhöz kerültem. Megerősített abban, hogy a sportos előélet nagyon sokat számít, mert tényleg nagyon jó ütemben haladtunk a gyakorlatokkal és a gyógyulással.

A csípőprotézis műtét utáni rehabilitáció

Természetesen azóta is minden nap elvégzem a gyógytorna gyakorlatokat, erősítek, nyújtok, és februárban elkezdtem a futást is, elkezdtem kocogni, újratanultam a futást – természetesen ez nem volt könnyű, de szépen haladtam. 2016 februárjában kezdtem futni és 2016 szeptemberében már félmaratont futottam. És miután ez az őszi félmaraton egy korcsoportos országos bajnokság, nem lettem első csak harmadik – korábbi években mindent nyertem, de annak is örültem, hogy le tudtam futni és azóta 10-15 kilométeres versenyeken indulok és heti 4-5-ször, télen háromszor futok kint, és hát olyan heti 40-50 kilométert futok, mellette egy héten egyszer úszom, egy héten egyszer erősítek. Hát erre jó a nyugdíjas élet, hogy több lehetőségem van sportolni, és ezt nem is szeretném abbahagyni, és mindenkinek azt üzenem, hogy élethosszig kell csinálni a sport bármelyik ágát. Úgy gondolom, hogy minden nagyon jól sikerült és fel sem merült, végig nem merült föl bennem, hogy nem kellett volna vagy nem kellene.

Jelentősen javultak a lehetőségeim, az életkörülményeim azzal, hogy akadálytalanul, fájdalom nélkül tudok mozogni, ez nagyon sokat számít és mivel én egész életemben sportoltam és 30 éve futok rendszeresen, ez nagyon fontos volt. Még annyit elmondanék, hogy doktor úrhoz úgy mentünk, hogy én futó vagyok és futni is szeretnék… Hát hála Istennek, ő egyszer sem mondta, hogy ezzel nem lehet, sőt bíztatott. Idézőjelben, kicsit viccesen mondtuk, hogy „futóprotézist“ kapok, és tényleg, ez működik és nagyon hálás vagyok a doktor úrnak, hogy így sikerült ez a műtét, mert futás nélkül nem élet az élet.